A legjobb felhasználói élmény nyújtása érdekében weboldalunk cookie-kat használ. Amennyiben továbblépsz, azzal elfogadod az arra vonatkozó szabályzatunkat.
„Ha a költészetem törekszik elérni bármit is, az az, hogy megszabadítsa az embereket azoktól a korlátoktól, amelyek között látnak és érezek.” (Jim Morrison)
Mi a jó az irodalomban, a költészetben? Például az, hogy bármikor segítségül hívhatjuk vagy egyszerűen csak örömünket lelhetjük benne. A „bármikor”-t értsd úgy, hogy BÁRMIKOR! Tegnap volt a Költészet Napja és csodák csodája, nem kell egy újabb évet várni ahhoz, hogy újra és újra elővegyük. Ma, ezen az egyszerű szerdán még mindig érdemes az irodalom, a költészet felé fordulni. A holnapról nem is beszélve…
Mit jelent nekem az irodalom? Töltődést, elmélkedést, saját mozit, felfedezést, kételkedést, vitatkozást, mosolyt, könnyeket. Napjainkra számomra betölti a detoxikáló funkciót is: szakirodalom -és közösségi média rehabnak is használom. És te? Milyen kapcsolatban vagytok?
Most arról írok pár gondolatot, hogy a coaching üléseken milyen haszna, szerepe lehet a szavak, sorok, versek művészetének, az irodalomnak.
Azt gondolom, hogy a legtöbb problémafeltáró, megoldó folyamatban az egyik legnagyobb segítség, ha sikerül eltávolodni kissé a problémától, kívülről ránézni, egy másik szemszögből vizsgálódni. A versek, novellák kitűnő eszközei annak, hogy kizökkentsenek, más nézőpontból, hangulatból segítsenek szemlélődni. Szívesen hozok olykor egy-egy verset, idézetet, novellát az ülésekre, néhány ütős dalszövegről nem is beszélve. Legalább annyira szeretem, mint a képeket, művészeti alkotásokat. Egy-egy pillanat megragadása, egy sor vagy metafora segíthet az érzéseidet és a benned zajló kétségeket pontosítani, megfogalmazni. Van úgy, hogy a hozott mű „betalál” és annyira hasonló ahhoz, ami benned van, hogy egyszerűen csak továbbgördültök együtt. Az is előfordul, hogy éppen semmi köze a te helyzetedhez az olvasott soroknak, de a különbözőség és annak miértjei visznek közelebb a megoldáshoz. Hogyan kapcsolsz össze egy számodra idegen, látszólag távoli hangulatot, helyzetet a saját, sok esetben régóta forgatott problémáddal? Tökéletesen mindegy. Közben zökkenj ki, láss messzebb, válts irányt, lépj! Olykor én is írok rövid novellát, amelyhez például megkérlek, hogy adj címet. Azonnal megmutatja, mit jelent neked a történet, mi „hangos” éppen belőle.
Elárulom azt is, hogy a bátor, lendülettel teli újrakezdések is úgy kezdődnek, hogy adsz egy címet az új fejezetnek.. 
A legjobb felhasználói élmény nyújtása érdekében weboldalunk cookie-kat használ. Amennyiben továbblépsz, azzal elfogadod az arra vonatkozó szabályzatunkat.